|
 |
55 éves múltam... és van már múltam...
Remélem van még jövőm is...
Amit elmondhatok magamról... és szívesen teszem... van öt fantasztikus gyerekem...
A legidősebb gyermekem már megajándékozott három unokával az évek során...Természetesen a kedvenc a legkisebb gyerkőc... de azt hiszem, ez mindenhol így van, ahol több gyerek van a családban...
Szakács a szakmám... és jelenleg is ezt gyakorolom... Bár sok minden mással is foglalkoztam életemben... és néhány más szakmából is szereztem képesítést... de mindig visszatérek a tűzhely mellé, a melegbe, a jó kis olajszagú konyhákba... A sütés-főzés linknél találsz jó néhány receptet, amit kipróbálásra ajánlok... Szeretem a jó zenéket... a jó hangulatot... a Szigetre is kimegyek minden évben... remélem jövőre is lesz Sziget-fesztivál...
Az irka-firka linknél néhány irodalmi próbálkozásomat... a zene-bona linknél pedig pár általam "kutyult" zenét találni... A fotó-albumban finom ételek fotóit látni...
|
Kiemelt linkajánlataim:
Volt egyszer egy zenekar...
Most nem azokról a halvaszületett zenekarocskákról fogok írni, amelyekkel próbálkoztam valaha… némelyik soha nem jutott odáig, hogy színpadra léphessen, megragadt a végeláthatatlan próbák szintjén… bár picikét köze van a dolognak hozzá…
ugyanis öcsém osztálytársai sokszor megfordultak nálunk… én meg, amikor otthon voltam… a szüleink meg nem… akkor a gitárt nyúztam, nem kis hangerővel… a srácok meg lesték, mit művelek… Gábor is sokszor ott volt…
aztán telt múlt az idő… az élet szele hol erre fújt, hol arra…
egyszer öcsém szólt, hogy van-e kedvem segíteni… a régi osztálytársának, Gábornak van egy zenekara, ő a technikusuk… és komoly fellépésük lesz…
tényleg komoly volt… a dorogi rock-fesztiválon… ami az első ilyen nagyszabású rendezvény volt akkoriban… és kaptak negyed órát, bemutatkozásképpen… a színpadon az Elektron zenekar…
vittem magammal a „csoda” Lomo super8-as kamerámat… ami hangot nem tudott rögzíteni… ezért azt öcsém egy böhöm kazettás magnóval vette fel… így a hangszerek cipelésén kívül megörökítettük az eseményt…
nem sokra rá újabb hívást kaptam… Bem-rockpart…
a bucking banda kérése az volt, hogy a dobpergetésre legyen premier plain… na ez nem olyan egyszerű volt annak idején… a színpadvilágítást kézzel irányítottuk… computer még alig volt az országban (1981-82)… egy villanykapcsolókból álló „zongorát” kellett nyomogatni… elég intenzíven…
de kérés az kérés… rátenyereltem a kapcsolósorra… abban a pillanatban kiment a házban az áram… csend és sötét… na meg a közönség kuncogása…
biztosíték csere után újabb kísérlet… újabb sötétség…
öcsémmel megkerestük a ház villanyszerelőjét… majd bekötöttük a kábelt a biztosíték fölé… kikerülve azt… az ember kapott egy üveg bort, meg egy poroltót a kezébe…
- csak oltani!... érted?... kikapcsolni tilos!... mondtuk neki… szegény egész este ott ült remegve… de megúsztuk… lement a buli… amikor az Elektron játszott, akkor öcsém kezelte a világítást, én meg a keverőpultot…
megtetszett a dolog… és rendszeresen jártam velük a fellépésekre…
akkoriban rengeteg egyetemi és ifjúsági klub működött, és mindenhol volt koncert… a disco előtt… két-három zenekarral … a teljesség igénye nélkül: Újvár, Ezres, Bercsényi, Sote, KEK, E-klub (még a műszaki egyetem E épületében), különböző közösségi házak, PECSA… de voltak szabadtéri (Hűvösvölgy Nagyrét), illetve vidéki turnék is…
mentünk minden héten… volt, hogy pénzért… de sokszor szinte ingyen…
közben öcsém kiszállt a dologból… én viszont a zenekar mellett ragadtam… nem kevés ideig… majdnem húsz évig…
cipeltem-pakoltam a cuccot, intéztem öltözőt és repi-italt a bandának, kevertem a hangot, kapcsolgattam a világítást… és gyakran simítottam el a belső vitákat…
ráadásul… mivel, mint írtam mindig több fellépő volt… nagyon sok más zenészt-zenekart is megismertem… természetesen dolgoztam nekik is, mint „idegenlégiós”… akikkel közösen felléptünk: EDDA, PaDöDö, Beatrice, Skorpió, P box, KFT, Zi-Zi Labor, Napoleon Boulevard, Lord, XL Sisters… sorolhatnám napestig…
sokszor lementem a próbaterembe, ismernem kellett a dalokat… kívülről tudtam őket… minden hangot… hiszen tudnom kellett, mikor kell a gitárra több hangerőt nyomni… vagy mikor melyik zenészre kell több fényt kavarni…
persze voltak próbálkozások a rádiónál, illetve a hanglemez-kiadónál… évekig sikertelenül… egy demo-kazettával a zsebemben jártam állandóan… hátha…
a kitűnő zenéhez és hangzáshoz értelmes és gyakran elég „tüskés” szöveg társult… ez az akkoriban működő cenzúrának nem tetszett… a lemez nem kapott zöld utat…
a zenekar kitalálója, billentyűse, énekese, zeneszerzője és szövegírója egy személyben (természetesen volt néhány más szerző is elvétve)… Nagy Gábor… csak őt emelném ki, mivel annyi tagváltozás volt a zenekar életében, hogy szinte követhetetlen, kik voltak mellette zenésztársak…
Gábor végül egy névváltoztatással oldotta meg a dolgot… átkeresztelte a bandát ELON-ra… illetve jött a rendszerváltás… így 1989-ben… akkor is némi küzdelem árán, megjelent az első nagylemeze a zenekarnak, New York címmel… a címadó dal szövege is a keményebbek közé tartozott… és még manapság is aktuális…
mint ahogy nagyon aktuális még mindig több daluk szövege... időtálló a későbbi lemezekről is… persze néhány nagyon szép szerelmes dal is elhangzik a lemezeken… és énekel a kábítószer ellen… Gábor kicsit ironikus-érzelmes megfogalmazásában… mert a kellemes dallamok, a kitűnő hangszerelések mellett a legfontosabb mindig a szöveg volt neki… és az élő fellépések…
a hozzáállásról íme egy rövid sztori:
az együttes tagjai egy interjúban azt nyilatkozták, stílusuk leginkább a rave-rockhoz hasonlítható (ilyen stílus nincs), mely egy egészen új irányzat, Amerikából érkezett hozzánk és lényege abban rejlik, hogy a gitáros gitáron, a billentyűs billentyűn játszik, s ráadásul az énekes énekel…
Gábor néha tréfára fogta a dolgot… főleg zenében… és áthangszerelte a boci-boci tarkát…
még három lemeze (illetve már CD) jelent meg a zenekarnak… 1995-ben Néma óceán… 1997-ben A végtelen felé… 1999-ben Kontakt címmel…
sok lemezt adtak el… külföldön is (több országban megjelentek a lemezeik)…
mégsem mondhatom, hogy sztárzenekar volt… pedig szerepeltek TV-ben, rádiókban… és szerintem magasan jobbak voltak sok akkori… és sokkal jobbak még több mai bandánál…
közben egymás után zártak be a klubok… csökkent az élő zene utáni érdeklődés… egyre kevesebb volt a fellépés… Gábor vidékre költözött… engem is másfelé sodort az élet…
még néha összefutottunk… jó pár évig nem hallottam felőle… de a lemezeiket gyakran meghallgattam… a napokban ismét "megtaláltuk" egymást, és jókat beszélgettünk...
azért ha megkérdezik… ez gyakran előfordul… ki a kedvenc magyar zenekarom… azt felelem mindig: ELON!... és néznek rám bután… nem is hallottak róla…
pedig volt egyszer egy zenekar… egy nagyon jó zenekar…
A zenéjüket itt lehet meghallgatni:
A Kedves elvégzett egy homeopátiás tanfolyamot, és erről, illetve a tapasztalatairól készített egy honlapot:
Mottó:
Dolgozni csak lassan... szépen... ahogy a csillag megy az égen... úgy (lenne) érdemes...
|
